Ajánld ismerőseidnek!
 |
Munkaidő, pihenőidő 2017/2018 – Mit jelent valójában a munkaidő, pihenőidő?
Mit jelent valójában a munkaidő, pihenőidő? Nem biztos, hogy jól tudjuk, pedig nagyon fontos! „A munkavállaló alapvető szolgáltatása a kijelölt időben (a munkaidőben) történő, rendelkezésre állás munkavégzés céljából. „ |
Első ránézésre nagyon egyszerűnek tűnik, egymástól jól elkülöníthető a munkaidő, amikor a munkavállalónak munkát kell végeznie, és a pihenőidő, amikor ilyen kötelezettség nem terheli a munkavállalót. De a valóságban azonosítható számos „köztes” időszak, amely pihenőidőnek tűnik bizonyos szabályrendszer, mint például a magyar törvényi előírások alapján, de munkaidőnek tűnnek más, szintén kötelező előírások, főképp az uniós szabályok alapján.
Tulajdonképpen elmondható, hogy pihenőidőben is a munkavállalónak számos kötelezettsége van, ilyen lehet, hogy pl. nem veszélyeztetheti munkáltatója jogos gazdasági érdekeit.
Fontos megkülönböztetni egymástól a napi pihenőidőt, heti pihenőnapot, heti pihenőidőt, mert ezek igen fontos szerepet játszhatnak a munkaidő-beosztásnál, ráadásul a munkaügyi hatóság kiemelt ellenőrzési területének számít a munkaidő és pihenőidő rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazása (betartása) a munkáltató által.
Széles mozgástér áll rendelkezésére a foglalkoztatónak arra, hogy meghatározza egy munkavállaló rendelkezésre állásának idejét, egyszóval, a munkaidejét. Egyes munkaköröknél kötetlen munkarendet vagy munkaidő-keretet meghatározni érdemesebb. Főszabályként a munkáltató állapítja meg a munkaidő-beosztás szabályait, de lehetséges a főszabálytól való eltérés a kötetlen munkarend esetén, ilyen esetben a munkaidő beosztási jogát a munkáltató a munkavállaló számára átengedheti. A munkaidő-keret például megfelelő eszköz lehet a foglalkoztató számára, hogy a munkaidő felhasználását úgy tudja alakítani , ahogy azt a foglalkoztató igényei megkívánják.
A munkáltatóknál a munkaközi szünet kérdésében is általában eltérő a gyakorlat, mert főszabály szerint nem számít munkaidőnek ez az időszak. Ettől viszont el lehet térni a munkavállaló javára, például megegyezhetnek a felek, hogy a munkaidő részének számít a 6 óra munkavégzést követően kötelezően kiadandó 20 perc munkaközi szünet, ezért a ténylegesen ledolgozott órák száma, napi 8 órás munkaidő esetén, nem 8 óra lesz , hanem csak 7 óra 40 perc.
Éppen az ellenkezője igaz a készenléti jellegű munkaköröknél, így itt a törvény erejénél fogva bele kell számítani a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartamát.
A mindennapi életben szintén sok nehézséget jelenthet a munkáltató számára a szabadság kiadásának szabályai, és a munkaidő-nyilvántartás vezetési kötelezettség is. Az egyik olyan fontos jogintézmény maga a fizetett szabadság, amely az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól elhatárolja a munkaviszonyt, mert amikor nem végez munkát, a munkavállalót olyan időszakra is megilleti a díjazás, fizetés. Főszabály szerint a szabadságot az esedékesség évében és természetben kell kiadni, de itt is vannak természetesen kivételek, attól függően, hogy mikor kezdődött a munkaviszony, vagy a szabadság igénybevétele. A kiadás során figyelni kell bizonyos egybefüggőségi és úgynevezett közlési szabályokra is.
Forrás itt található:
